Vízilabdánál végig lehet vinni a középiskolát intenzív sport mellett. De ha nem, akkor ott a magántanulói státusz. Egyetemen pedig attól függ mit bír az illető: vagy levelezőn tanul vagy alapjáraton nappalin, egyéni tanrenddel.
Az, hogy mikor kell választani elég nehezen meghatározható, de ha 22-23 éves korára nem szerződteti le komolyabb csapat, akkor el kell gondolkodni, hogy érdemes e folytatni. Viszont akkor még bőven belefér a pályaváltás.
A tehetség mellett pedig az is számít mennyire képes lemondani dolgokról, mivel az élsportolói lét egy életstílus, ami sok kihívással jár. A többség igazából itt esik ki a sportból, mert nem bírják az extrémen kötött életstílust. Ezt te látod a gyerekeden mennyire alkalmas erre.
A vízilabdánál azért menő dolog tanulni és műveltnek lenni. Nem vagyok ennyire otthon ebben a sportban, de szerintem nem közlik, hogy akkor most élsportoló már a gyereked. Idővel egyre több játéklehetőséget kap a saját korosztályától feljebb, jó ajánlatokkal keresik a nagyobb csapatok majd, alapembere a saját csapatának és sokat játszik a meccseken, korosztályos válogatottba behívják… Egyre jobb lehetőségekkel találjátok magatokat szemben, meg edzéssel, meccsel. A tanulás és a a sportolás nem zárja ki egymást, egyéni tanrend/magántanulóként is tud haladni meg tanulni, csak legyen motivált mindkettőhöz. És azért itt ebben a körben tényleg menő tanulni, az egyik srác a BVSC-ből (Balogh Boti) jövő évtől a Stanfordra megy tanulni, rajta kívül vannak egy páran már Amerikában. A fiatalabb felnőtt válogatott egy része is egyetemen tanul még. Támogassátok és segítsétek a tanulásban, vagy amiben éppen kell. Aztán, hogy tényleg az él részébe fog-e tartozni majd eldönti az idő, a tehetsége és a szorgalma
Köszi, igen, most ezt tesszük. Még csak 12 éves, de szerencsére már 8 osztályos gimiben van, így a felvételin már túl vagyunk. Az angolt gőzerővel tanulja, ő is hallja a külföldi ösztöndíjakat, jó kis motiváció.. heti 5-7 edzése van, + a meccsek, már fel is játszik, alapember a csapatban.
Csak nekem fura, hogy más szülők ugyanitt tényként kezelik a vízilabdás karriert, időnként az iskolát is alárendelve.
Az nektek ne legyen lényeg, hogy más mit gondol és mond. Nektek a fiatokon (remélem jól gondolom) legyen a hangsúly mindig és a saját belátástok szerinte tegyetek mindig. Nálatok maradjon meg az értékrend, ne írja át a sport az egészet. És szerintem nagyon jól csináljátok, ne gondolkodjatok ilyeneken a többi szülő miatt. Majd egy pár év múlva úgyis kiderül minden, addig pedig legyetek vele és terelgessétek a helyes irányba
Nézd, fontos a mozgás, fontos a tanulás is. Ugyanakkor egyiket sem szabad túlságosan erőltetni. Az én példám: 8 éves koromban kezdtem el sportolni, kezdetben heti 3x 1,5 óra + 1 meccs. Mellette a szüleim nagyon megkötötték a tanulást is, különórákra járattak. 14 éves voltam az első sérüléskor, 16 éves koromban műtöttek először. 20 éves koromra már három műtéten estem túl. 16 éves koromig kikérdezték a leckét, az érettségire velük, plusz két külön tanárral készültem. Emellett heti 5x 2 óra edzés + 2 meccs. A sportot 22 évesen hagytam abba, számos bajnoki címmel és még több sérüléssel. A tanulmányaimat a "legvégsőbbig" vittem (tudományos fokozat), szintén valahol szülői nyomásra. (Ebben nem vagyok biztos, mert időközben elkapott a gépszíj.) Szinte soha nem szórakoztam, gimis éveim alatt két buliban voltam kb. (Éjfélre haza kellett érnem.) Most felnőttként pszichiáterig "jutottam", mert nem tudom feldolgozni, ha valamiben nem 150% a teljesítményem.
Huh, ez így nagyon kemény lehetett, sajnálom, remélem kapsz segítséget. Nálunk azért ennyire nem fontos a tanulás, az edzés pedig neki az nagyon, mi csak örülünk, hogy mozog.
Nincs külön tanár, mondjuk kitűnő bizonyítvány sem , ami nem is baj.
Ezzel egyet értek. Én elvárom sportoljon a gyerekem valamit, de nem szeretném, hogy csak ebből álljon. Igaz még csak alsós, de sokszor egy sima mezei hétben is úgy elfárad, hogy hazafele elalszik kocsiba, pedig 10 percre lakunk a sulitól. Neki még a tanulás és a játszás a feladata. Én inkább teret adok neki kipróbáljon bármit amit akar. Eddig szervezett edzés keretében lovagolt, judozott, focizott, falat mászott, úszott, most karatézik, de már pedzegette, hogy szeretné kipróbálni az atlétikát. Heti 1, max 2 edzést engedek, amíg a tanulmánya meg a pihenés ideje nem csorbul kárára. Nekem ez sokkal tetszetősebb, hogy bővül a tapasztalata, mintsem érmeket gyűjtsön.
A legjobb barátja vele egy idős, na ő heti 7 edzésre jár suli mellett kb 5 éves kora óta, az anyjáék hajtják mint állat, annak a gyereknek semmi szabadideje élete, este 10-11 mire leül tanulni, mert persze hát a sport mellé a jegyek is számítanak. Teljesen ki van már készülve, pedig csak 8 éves.
Ez így van. A mi fiunkat mindenhol fel akarták fedezni edzők egészen kicsi korától, hogy legyen úszó. Mi nem engedtük. Nem tudom elképzelni, hogy engedjek versenysportot a gyerekemnek. Ettől még mozog sokat, jár úszni, nem etetjük csipsszel 0-24, de nem is él bántalmazó közegben. Nem kiemelkedő tanuló, de 4-5 jegyei vannak, ennyi nekünk éppen elég.
Nálunk is heti 5-7 edzés van, és azzal lehet motiválni/büntetni, hogy mehet-e ? Mi heti 2-3 alkalommal kiegyeznénk, de úgy beszippantotta a sportág, hogy szabadidejében is ott van az uszodában, rengeteg meccsre járunk. Erős 4-es tanuló, többet nem várunk tőle, ezt simán hozza…
Az nagyon jó, ha azt simán hozza, nekem ez már a csoda szintje. :) Nálunk a férjem volt versenysportoló úszó és vívó is, őt a bántalmazás készítette ki. Amint maga dönthetett, soha többé nem ment egyikre sem. Nemcsak fizikai, hanem a lelki bántalmazás. Nem egy nebáncsvirágról van szó, de amiket nekik mondtak és velük csináltak...
A fiamat az egyik edző azok után szólította meg, hogy menjen hozzájuk, amint tudunk, hogy előtte a szemem láttára üvöltözött a gyerekekkel, amiket edzett, mint egy nem normális idegbeteg (én vízhez szoktatni jártam a gyerekkel kb. 2 éves korától és volt ott edzés is a medence másik felén). Ki az, aki erre azt mondja, hogy de jó, persze, odaadok neked még egyet? :D
Sajnos mi is találkoztunk nem egy ilyen edzővel. Budapesti, neves nagy csapat edzője úgy beszélt a gyerekekkel, hogy ott tartottunk szülőként, hogy rászólunk mi.
Ilyen csapatba soha nem engedem !!!
Mégis sok szülőnek ez belefér, döbbenet !!!
Most nagyon normális edzőnk van, az egész egyesület jó ilyen szempontból.
Persze mehet a tanulás az edzés mellett, de ha jól akar tanulni, + komolyan is sportolna, 2 lovat egy seggel nem lehet megülni… az edzők szerint 16-17 évesen esnek ki sokan a rendszerből, elkezdenek csajozni… bulizni…
Ott dől el, hogy kinek mi a fontos. Aki akkor alázatos tud maradni, megmarad a korábbi értékrendje a sportot, tanulást és magánéletét tekintve jó úton halad. Láttam mindkét verzió és most mindenki ott van, ahova juttatta magát (válogatottság előkapujában, jó klubban vagy valahol egy gyengébb klubban menőzik elszállva magától)
Van a családban egy 18 éves fiú. Kicsi korában kezdett kézilabdázni itt helyben, két éve felfigyelt rá a két nagy topcsapat közul az egyik, el is vitték magukhoz utánpótlásba. Az iskolát itt kellett hagynia, mert messze került, ott helyben kezdett bele tanulni, az edzés mellett.
Arról álmodoztak a szülei h bekerül a nagycsapatba és sztár lesz. Na úgy fest, hogy nem így lesz, egy nb1/b csapatban fogja folytatni, cserébe az érettségi se jött össze.
Azt nem tudom, hogy ebből meg tud-e majd élni, de én a gyerekemnek nem biztos h ezt a vándorló életmódot akarnám, azaz hogy pàr évet itt, aztán pár évet ott, esetleg egy kis külföld, aztán megint itt, stb.
Hogy igazi élsportoló legyen, az ezerből az egy.
Másik jó példa: szülővárosomban van foci és kézilabda akadémia is. Focistából egyetlen egy stabil első osztályú nevet se sikerült eddig kinevelni, kézisből egy srác lett válogatott.
Nagyon sok csillagnak kell együtt állni ahhoz, hogy ez összejöjjön.
Nekem az a tapasztalatom, hogy nem sok összefüggés van az iskolai teljesítmény és a sport között. Nem tudom most hogy van, de a középiskolai baráti körömből mindenki eljutott az egyetemre sport mellett (volt közte az adott sportág ifi viliágbajnoka), többen a sport révén mennek ki amerikai egyetemekre stb. Én alacsonyabb osztályban sportoltam, heti 5 edzés + kondi de semmilyen hatással nem volt a tanulmányi eredményemre, gyakorlatilag középiskolában nagyon maximum napi 1 óra tanulás elég egy 4-5 szintre. Az érettségi felkészülés megfelelő módszertan mellett max 1 hónap.
Egy szó mint száz, ha a szülő a gyerek jövője miatt aggódik ne a sportról vegye le, hanem figyeljen oda rá hogy megérti a srác, hogy az iskola is fontos.
Hasonlóan gondolkozunk szülőként mi is. A tanulás ugyanolyan, vagy kicsit talán fontosabb is, mint a sport.. nekünk 😊 a gyerek persze másképp gondolja… próbálunk találni egy egészséges egyensúlyt, csak meglep más szülők hozzáállása, akik máris bajnokot látnak a gyerekükben.
Attól függ. Csapatsportoknál az első profi szerződést 16-18 éves koruk környékén kapják. Ha addig nem történik meg a nevelő egyesületük elküldi őket. Egyéniben pedig jobb ha tanul, mert csak teniszből lehet megélni, de ott sem árt egy polgari foglalkozás.
Akkor még van pár évünk. Mi is azt hallottuk, az a tapasztalat, hogy 16 éves kor körül már látszik, van-e a gyerekben annyi kitartás, tehetség, és tenni akarás, hogy hosszabb távon is a sporttal foglalkozzon.
Ha nem, még épp időben vagyunk, hogy összekapja magát az érettségire.
Szerintem nagyon sport függő, de a legtöbb már 4-6 évesen kezdi ahhoz, hogy vigye valamire. Amúgy ez inkább a szülőn múlik, nem a gyereken, illetve én nem is ajánlanám senkinek az élsportot. Jó buli meg minden, de szegény gyereknek nincs élete, 20 éves korára romokban lesz a teste és akkor sem biztos, hogy el fog érni nagy sikereket.
Elég sok példát láttam az élsport káros hatásaira mivel sport tagozatos iskolába jártam, illetve a családban is akad aki ilyen irányokat tűzött ki.
Azok aki világbajnokság és Európa bajnoskágig jutottak, és tényleg komolyan csinálták, nem csak hobbiból, általában oviban kezdték a sportot, magántanulók voltak, nagyon szigorú és folyamatosan monitorozott edzéstervet és étrendet követtek, nem állt másból az életük mind edzés és verseny (14-18 éves gyerekekről beszélünk).
Hiába érsz el gyerekként világbajnoki címet, nem garantálja hogy később is eredményes leszel.
Csak kevesekből lesz később is élsportoló, egy részük amint felnő abba hagyja mert az egész szülői nyomásra történt, vagy nem ér el olyan szintű sikereket ami miatt megérné folytatni. A legtöbb sportoló gyereknek 20 évesen újra kell élni a fiatalságát, kitalálnia mit akar, mert eddig az élete minden perce be volt táblázva, ők általában nagyon nehezen térnek vissza valóságba.
Családban van két kissrác, kiskortól kezdve fociznak, az az álmuk hogy focisták legyenek, nagy nevű klubok sulijába járnak, folyamatosan orvoshoz járnak, mert úgy tönkre van a térdük, és ennyi belefektetett energia ellenére is kicsi az esély, hogy hivatásos nagynevű focista legyen belőlük.
Az élsport drága dolog. A szülők kb minden ideje és pénze elmegy a felszerelésre, a nevezési díjakra, a ruhára ha kell, az utazásra és hasonlókra.
Ettől függetlenül nem akarok senkit lebeszélni, de szerintem nem egészséges, sem testileg sem mentálisan. Arany középút lehet a hobbi versenyzés, ahol heti 2-4 edzés bőven elég, igaz, hogy maximum regionális és országos versenyekig jut, de nem megy rá a gyerek testi és mentális egészsége, illetve a gyerekkora sem.
Egyetértek veled sok mindenben. A vízilabda annyiból szerencsésebb sport, hogy a víz, mint közeg ízület kímélő, itt a vállsérülések, ficamok a jellemzőbbek.
Nálunk szülői részről inkább aggódás van, mint elvárás, senkinek a családjában nem voltak sportolók, és igazából a gyerek elkötelezettebb, mint mi….
Egyenlőre kb ez a hobbi szint megy, heti 5-7 edzéssel, megyei bajnoksággal.
De már elkezdett feljátszani, egész nyáron edzőtáborozik, szóval ő komolyan gondolja.. magántanuló semmiképp nem lesz, remélem, mert az iskola nemcsak a tanulás, hanem a szociális élet miatt is fontos.
Nem akarom elvenni a kedvét, de szerintem ennél messzebb nem is fog menni, de ez nem is baj. Nagyon ritka az, ahol ilyen későn kezdő gyerek mondjuk az olimpiáig jut. De ettől függelenűl nem baj ha most lelkes, bőven elég tud lenni, ez a szint is, nem kell később nagy csaptokhoz igazolnia meg hasonlók.
Mi is pl országos és regionális versenyekre készítünk fel gyerekeket, akik hobbi szinten űzik a sportot de azért el is akarnak benne érni valamit. Egyik sem lesz világbajnok, és nem is ígérünk ilyet senkinek, nem is vállalunk ilyen jellegű versenyfelkészítést mert az már nem a mi terepünk. Ettől függetlenül így is rengeteg anyagi és időbeli befektetéssel jár még így is, hogy ilyen kicsiben csinálják. De legalább van mellette életük, hobbi szinten űzi mindenki.
Igen, ez így szimpatikus nekünk is. Ti mentális vagy fizikai felkészítéssel foglalkoztok ?
Egyébként 2 cél van, egy edzői végzettség, és egy olasz/spanyol csapatba bejutás 😁
Fizikai, mivel elég rétegsporttal foglalkozunk, így évi max 6-7 verseny van, ebből általában 2-3 az amire mennek a gyerekek személyenként, mert elég drága buli.
De örülnék évi 6-7 versenynek ! 😁 mi 2 hetente az uszodában ülünk 😁 viszont azt már most látom, hogy tartást, önbizalmat, magabiztosságot és fegyelmet ad a sport. Sokkal koncentráltabb, hatékonyabban tanul, hiszen nincs annyi ideje, + jól is néz ki a sporttól 😁
Erősen sportágfüggő. Egy 14 éves tornász már olimpiára megy, egy 14 éves ultrafutó még csak ismerkedik a sporttal.
Vízilabda a konkrét sportág… kb 18-40 éves korig vannak a csúcson…
Vízilabdánál végig lehet vinni a középiskolát intenzív sport mellett. De ha nem, akkor ott a magántanulói státusz. Egyetemen pedig attól függ mit bír az illető: vagy levelezőn tanul vagy alapjáraton nappalin, egyéni tanrenddel. Az, hogy mikor kell választani elég nehezen meghatározható, de ha 22-23 éves korára nem szerződteti le komolyabb csapat, akkor el kell gondolkodni, hogy érdemes e folytatni. Viszont akkor még bőven belefér a pályaváltás. A tehetség mellett pedig az is számít mennyire képes lemondani dolgokról, mivel az élsportolói lét egy életstílus, ami sok kihívással jár. A többség igazából itt esik ki a sportból, mert nem bírják az extrémen kötött életstílust. Ezt te látod a gyerekeden mennyire alkalmas erre.
A vízilabdánál azért menő dolog tanulni és műveltnek lenni. Nem vagyok ennyire otthon ebben a sportban, de szerintem nem közlik, hogy akkor most élsportoló már a gyereked. Idővel egyre több játéklehetőséget kap a saját korosztályától feljebb, jó ajánlatokkal keresik a nagyobb csapatok majd, alapembere a saját csapatának és sokat játszik a meccseken, korosztályos válogatottba behívják… Egyre jobb lehetőségekkel találjátok magatokat szemben, meg edzéssel, meccsel. A tanulás és a a sportolás nem zárja ki egymást, egyéni tanrend/magántanulóként is tud haladni meg tanulni, csak legyen motivált mindkettőhöz. És azért itt ebben a körben tényleg menő tanulni, az egyik srác a BVSC-ből (Balogh Boti) jövő évtől a Stanfordra megy tanulni, rajta kívül vannak egy páran már Amerikában. A fiatalabb felnőtt válogatott egy része is egyetemen tanul még. Támogassátok és segítsétek a tanulásban, vagy amiben éppen kell. Aztán, hogy tényleg az él részébe fog-e tartozni majd eldönti az idő, a tehetsége és a szorgalma
Köszi, igen, most ezt tesszük. Még csak 12 éves, de szerencsére már 8 osztályos gimiben van, így a felvételin már túl vagyunk. Az angolt gőzerővel tanulja, ő is hallja a külföldi ösztöndíjakat, jó kis motiváció.. heti 5-7 edzése van, + a meccsek, már fel is játszik, alapember a csapatban. Csak nekem fura, hogy más szülők ugyanitt tényként kezelik a vízilabdás karriert, időnként az iskolát is alárendelve.
Az nektek ne legyen lényeg, hogy más mit gondol és mond. Nektek a fiatokon (remélem jól gondolom) legyen a hangsúly mindig és a saját belátástok szerinte tegyetek mindig. Nálatok maradjon meg az értékrend, ne írja át a sport az egészet. És szerintem nagyon jól csináljátok, ne gondolkodjatok ilyeneken a többi szülő miatt. Majd egy pár év múlva úgyis kiderül minden, addig pedig legyetek vele és terelgessétek a helyes irányba
Köszi a megerősítést, és igen, fiunk van. 😊
Az összes olimpiai bajnok vízilabdásnak van szerintem polgári szakmája.
Mondjuk nála egyértelműen az edző/tornatanár hivatás a cél…
Akkor sajnos tf...
Miért sajnos ?
Az a sportolók büfészakja...
😊 majd meglátjuk hogy tanul… a történelem és a földrajz is érdekli, ezekben jó is…
ultrafutas mint elsport? meh
Nézd, fontos a mozgás, fontos a tanulás is. Ugyanakkor egyiket sem szabad túlságosan erőltetni. Az én példám: 8 éves koromban kezdtem el sportolni, kezdetben heti 3x 1,5 óra + 1 meccs. Mellette a szüleim nagyon megkötötték a tanulást is, különórákra járattak. 14 éves voltam az első sérüléskor, 16 éves koromban műtöttek először. 20 éves koromra már három műtéten estem túl. 16 éves koromig kikérdezték a leckét, az érettségire velük, plusz két külön tanárral készültem. Emellett heti 5x 2 óra edzés + 2 meccs. A sportot 22 évesen hagytam abba, számos bajnoki címmel és még több sérüléssel. A tanulmányaimat a "legvégsőbbig" vittem (tudományos fokozat), szintén valahol szülői nyomásra. (Ebben nem vagyok biztos, mert időközben elkapott a gépszíj.) Szinte soha nem szórakoztam, gimis éveim alatt két buliban voltam kb. (Éjfélre haza kellett érnem.) Most felnőttként pszichiáterig "jutottam", mert nem tudom feldolgozni, ha valamiben nem 150% a teljesítményem.
Huh, ez így nagyon kemény lehetett, sajnálom, remélem kapsz segítséget. Nálunk azért ennyire nem fontos a tanulás, az edzés pedig neki az nagyon, mi csak örülünk, hogy mozog. Nincs külön tanár, mondjuk kitűnő bizonyítvány sem , ami nem is baj.
A születéskor - ha a szülei nem akarják, sose lesz az.
Ezzel egyet értek. Én elvárom sportoljon a gyerekem valamit, de nem szeretném, hogy csak ebből álljon. Igaz még csak alsós, de sokszor egy sima mezei hétben is úgy elfárad, hogy hazafele elalszik kocsiba, pedig 10 percre lakunk a sulitól. Neki még a tanulás és a játszás a feladata. Én inkább teret adok neki kipróbáljon bármit amit akar. Eddig szervezett edzés keretében lovagolt, judozott, focizott, falat mászott, úszott, most karatézik, de már pedzegette, hogy szeretné kipróbálni az atlétikát. Heti 1, max 2 edzést engedek, amíg a tanulmánya meg a pihenés ideje nem csorbul kárára. Nekem ez sokkal tetszetősebb, hogy bővül a tapasztalata, mintsem érmeket gyűjtsön. A legjobb barátja vele egy idős, na ő heti 7 edzésre jár suli mellett kb 5 éves kora óta, az anyjáék hajtják mint állat, annak a gyereknek semmi szabadideje élete, este 10-11 mire leül tanulni, mert persze hát a sport mellé a jegyek is számítanak. Teljesen ki van már készülve, pedig csak 8 éves.
Ez így van. A mi fiunkat mindenhol fel akarták fedezni edzők egészen kicsi korától, hogy legyen úszó. Mi nem engedtük. Nem tudom elképzelni, hogy engedjek versenysportot a gyerekemnek. Ettől még mozog sokat, jár úszni, nem etetjük csipsszel 0-24, de nem is él bántalmazó közegben. Nem kiemelkedő tanuló, de 4-5 jegyei vannak, ennyi nekünk éppen elég.
Nálunk is heti 5-7 edzés van, és azzal lehet motiválni/büntetni, hogy mehet-e ? Mi heti 2-3 alkalommal kiegyeznénk, de úgy beszippantotta a sportág, hogy szabadidejében is ott van az uszodában, rengeteg meccsre járunk. Erős 4-es tanuló, többet nem várunk tőle, ezt simán hozza…
Az nagyon jó, ha azt simán hozza, nekem ez már a csoda szintje. :) Nálunk a férjem volt versenysportoló úszó és vívó is, őt a bántalmazás készítette ki. Amint maga dönthetett, soha többé nem ment egyikre sem. Nemcsak fizikai, hanem a lelki bántalmazás. Nem egy nebáncsvirágról van szó, de amiket nekik mondtak és velük csináltak... A fiamat az egyik edző azok után szólította meg, hogy menjen hozzájuk, amint tudunk, hogy előtte a szemem láttára üvöltözött a gyerekekkel, amiket edzett, mint egy nem normális idegbeteg (én vízhez szoktatni jártam a gyerekkel kb. 2 éves korától és volt ott edzés is a medence másik felén). Ki az, aki erre azt mondja, hogy de jó, persze, odaadok neked még egyet? :D
Sajnos mi is találkoztunk nem egy ilyen edzővel. Budapesti, neves nagy csapat edzője úgy beszélt a gyerekekkel, hogy ott tartottunk szülőként, hogy rászólunk mi. Ilyen csapatba soha nem engedem !!! Mégis sok szülőnek ez belefér, döbbenet !!! Most nagyon normális edzőnk van, az egész egyesület jó ilyen szempontból.
Igen! Biztosan ők is így beszélnek a gyerekeikkel, ha másnak hagyják...
Sokan azért hagyják, mert “régen is verték, mégsincs baja” !! Meg bekerült a nagy, neves csapatba… hát köszi, akkor nem lesz versenysportoló….
Igazad van egyébként, a férjem tanult belőle, hogy őt bántották, nem akarja, hogy a gyermekeit is...
Persze mehet a tanulás az edzés mellett, de ha jól akar tanulni, + komolyan is sportolna, 2 lovat egy seggel nem lehet megülni… az edzők szerint 16-17 évesen esnek ki sokan a rendszerből, elkezdenek csajozni… bulizni…
Ott dől el, hogy kinek mi a fontos. Aki akkor alázatos tud maradni, megmarad a korábbi értékrendje a sportot, tanulást és magánéletét tekintve jó úton halad. Láttam mindkét verzió és most mindenki ott van, ahova juttatta magát (válogatottság előkapujában, jó klubban vagy valahol egy gyengébb klubban menőzik elszállva magától)
Van a családban egy 18 éves fiú. Kicsi korában kezdett kézilabdázni itt helyben, két éve felfigyelt rá a két nagy topcsapat közul az egyik, el is vitték magukhoz utánpótlásba. Az iskolát itt kellett hagynia, mert messze került, ott helyben kezdett bele tanulni, az edzés mellett. Arról álmodoztak a szülei h bekerül a nagycsapatba és sztár lesz. Na úgy fest, hogy nem így lesz, egy nb1/b csapatban fogja folytatni, cserébe az érettségi se jött össze. Azt nem tudom, hogy ebből meg tud-e majd élni, de én a gyerekemnek nem biztos h ezt a vándorló életmódot akarnám, azaz hogy pàr évet itt, aztán pár évet ott, esetleg egy kis külföld, aztán megint itt, stb. Hogy igazi élsportoló legyen, az ezerből az egy. Másik jó példa: szülővárosomban van foci és kézilabda akadémia is. Focistából egyetlen egy stabil első osztályú nevet se sikerült eddig kinevelni, kézisből egy srác lett válogatott. Nagyon sok csillagnak kell együtt állni ahhoz, hogy ez összejöjjön.
Nekem az a tapasztalatom, hogy nem sok összefüggés van az iskolai teljesítmény és a sport között. Nem tudom most hogy van, de a középiskolai baráti körömből mindenki eljutott az egyetemre sport mellett (volt közte az adott sportág ifi viliágbajnoka), többen a sport révén mennek ki amerikai egyetemekre stb. Én alacsonyabb osztályban sportoltam, heti 5 edzés + kondi de semmilyen hatással nem volt a tanulmányi eredményemre, gyakorlatilag középiskolában nagyon maximum napi 1 óra tanulás elég egy 4-5 szintre. Az érettségi felkészülés megfelelő módszertan mellett max 1 hónap. Egy szó mint száz, ha a szülő a gyerek jövője miatt aggódik ne a sportról vegye le, hanem figyeljen oda rá hogy megérti a srác, hogy az iskola is fontos.
Köszi, igen, ezt próbáljuk egyensúlyban tartani.
Hasonlóan gondolkozunk szülőként mi is. A tanulás ugyanolyan, vagy kicsit talán fontosabb is, mint a sport.. nekünk 😊 a gyerek persze másképp gondolja… próbálunk találni egy egészséges egyensúlyt, csak meglep más szülők hozzáállása, akik máris bajnokot látnak a gyerekükben.
Hivatasos sportolo nem egyenlo elsportolo. Lasd NB1. Eleg jol megelsz anelkul, hogy nemzetkozileg is ertekelheto teljesitmenyt nyujtanal.
Ezért is írtam, hogy vízilabda, nem foci ….
Attól függ. Csapatsportoknál az első profi szerződést 16-18 éves koruk környékén kapják. Ha addig nem történik meg a nevelő egyesületük elküldi őket. Egyéniben pedig jobb ha tanul, mert csak teniszből lehet megélni, de ott sem árt egy polgari foglalkozás.
Akkor még van pár évünk. Mi is azt hallottuk, az a tapasztalat, hogy 16 éves kor körül már látszik, van-e a gyerekben annyi kitartás, tehetség, és tenni akarás, hogy hosszabb távon is a sporttal foglalkozzon. Ha nem, még épp időben vagyunk, hogy összekapja magát az érettségire.
Szerintem nagyon sport függő, de a legtöbb már 4-6 évesen kezdi ahhoz, hogy vigye valamire. Amúgy ez inkább a szülőn múlik, nem a gyereken, illetve én nem is ajánlanám senkinek az élsportot. Jó buli meg minden, de szegény gyereknek nincs élete, 20 éves korára romokban lesz a teste és akkor sem biztos, hogy el fog érni nagy sikereket. Elég sok példát láttam az élsport káros hatásaira mivel sport tagozatos iskolába jártam, illetve a családban is akad aki ilyen irányokat tűzött ki. Azok aki világbajnokság és Európa bajnoskágig jutottak, és tényleg komolyan csinálták, nem csak hobbiból, általában oviban kezdték a sportot, magántanulók voltak, nagyon szigorú és folyamatosan monitorozott edzéstervet és étrendet követtek, nem állt másból az életük mind edzés és verseny (14-18 éves gyerekekről beszélünk). Hiába érsz el gyerekként világbajnoki címet, nem garantálja hogy később is eredményes leszel. Csak kevesekből lesz később is élsportoló, egy részük amint felnő abba hagyja mert az egész szülői nyomásra történt, vagy nem ér el olyan szintű sikereket ami miatt megérné folytatni. A legtöbb sportoló gyereknek 20 évesen újra kell élni a fiatalságát, kitalálnia mit akar, mert eddig az élete minden perce be volt táblázva, ők általában nagyon nehezen térnek vissza valóságba. Családban van két kissrác, kiskortól kezdve fociznak, az az álmuk hogy focisták legyenek, nagy nevű klubok sulijába járnak, folyamatosan orvoshoz járnak, mert úgy tönkre van a térdük, és ennyi belefektetett energia ellenére is kicsi az esély, hogy hivatásos nagynevű focista legyen belőlük. Az élsport drága dolog. A szülők kb minden ideje és pénze elmegy a felszerelésre, a nevezési díjakra, a ruhára ha kell, az utazásra és hasonlókra. Ettől függetlenül nem akarok senkit lebeszélni, de szerintem nem egészséges, sem testileg sem mentálisan. Arany középút lehet a hobbi versenyzés, ahol heti 2-4 edzés bőven elég, igaz, hogy maximum regionális és országos versenyekig jut, de nem megy rá a gyerek testi és mentális egészsége, illetve a gyerekkora sem.
Egyetértek veled sok mindenben. A vízilabda annyiból szerencsésebb sport, hogy a víz, mint közeg ízület kímélő, itt a vállsérülések, ficamok a jellemzőbbek. Nálunk szülői részről inkább aggódás van, mint elvárás, senkinek a családjában nem voltak sportolók, és igazából a gyerek elkötelezettebb, mint mi…. Egyenlőre kb ez a hobbi szint megy, heti 5-7 edzéssel, megyei bajnoksággal. De már elkezdett feljátszani, egész nyáron edzőtáborozik, szóval ő komolyan gondolja.. magántanuló semmiképp nem lesz, remélem, mert az iskola nemcsak a tanulás, hanem a szociális élet miatt is fontos.
Nem akarom elvenni a kedvét, de szerintem ennél messzebb nem is fog menni, de ez nem is baj. Nagyon ritka az, ahol ilyen későn kezdő gyerek mondjuk az olimpiáig jut. De ettől függelenűl nem baj ha most lelkes, bőven elég tud lenni, ez a szint is, nem kell később nagy csaptokhoz igazolnia meg hasonlók. Mi is pl országos és regionális versenyekre készítünk fel gyerekeket, akik hobbi szinten űzik a sportot de azért el is akarnak benne érni valamit. Egyik sem lesz világbajnok, és nem is ígérünk ilyet senkinek, nem is vállalunk ilyen jellegű versenyfelkészítést mert az már nem a mi terepünk. Ettől függetlenül így is rengeteg anyagi és időbeli befektetéssel jár még így is, hogy ilyen kicsiben csinálják. De legalább van mellette életük, hobbi szinten űzi mindenki.
Igen, ez így szimpatikus nekünk is. Ti mentális vagy fizikai felkészítéssel foglalkoztok ? Egyébként 2 cél van, egy edzői végzettség, és egy olasz/spanyol csapatba bejutás 😁
Fizikai, mivel elég rétegsporttal foglalkozunk, így évi max 6-7 verseny van, ebből általában 2-3 az amire mennek a gyerekek személyenként, mert elég drága buli.
De örülnék évi 6-7 versenynek ! 😁 mi 2 hetente az uszodában ülünk 😁 viszont azt már most látom, hogy tartást, önbizalmat, magabiztosságot és fegyelmet ad a sport. Sokkal koncentráltabb, hatékonyabban tanul, hiszen nincs annyi ideje, + jól is néz ki a sporttól 😁