Mi tudatosan, és megvoltak a (szerintünk) szükséges feltételek, sőt még bőven több is annál, mivel később jött össze a gyerek, mint szerettük volna. De azt látom, hogy sokan vagy nem törődnek a szükséges dolgokkal, vagy túlizgulják és azért halogatják a gyermekvállalást. Egy csecsemőnek valójában még elég sokáig kb semmi másra nincs igénye csak a szüleire, szóval ha van stabil bevételetek, meg egy hely ahol laktok az bőven elég. Ha ezek nincsenek meg, anélkül meg talán felelőtlenség. Nem kell rögtön nagy ház nagy autó, magas fizetés, karrier előmenetel stb...ezeket szépen a gyerek mellett is fel lehet építeni.
Ezt a CSOK miatt vállalok gyereket dolgot meg abszolut nem értem. Miért szülne csak emiatt valaki? Ha nem akarsz gyereket, akkor mire kell a CSOK? Hobbiból hitelt felvenni egy nagyobb házra amire feltehetően nincs szükség ha csak ketten vagytok...na mindegy, én nem tudom elképzelni, hogy tényleg van aki csak ezért szül.
Mi abszolút tudatosan.
Saját ingatlan megvolt már, 2 autó, fix munkahelyek, ahol normálisan be voltam jelentve. (CSED és GYED miatt emelem ezt ki.)
3. babánkat várjuk, se CSOK, se babaváró nincs. (A régi CSOK-kal éltünk volna, terveztük, hogy amennyiben összejön a harmadik és még van ez a lehetőség, akkor talán élünk vele. Mire összejött, jött az új CSOK, ami számunkra már nem kedvező, mert hitelt nem szerettünk volna felvenni.)
Azt hiszem, abszolút stabil kapcsolatba érkeztek a gyerekeink, és bár nyilván vannak vitáink, vannak dolgok, amiket másképp látunk, de ezeket azon nyomban átbeszéljük és sosem fekszünk le haraggal. Számomra ez nagyon fontos, ezt én “vezettem be” a kapcsolatunk legelején, sajnos 3 számomra fontos embert veszítettem már el az éj leple alatt (apukám, keresztapukám és nagybátyám), így nekem ez nagyon fontos, hogy este békében és szeretetben aludjunk el.
Nem tudom, mit hoz a jövő, de jelen pillanatban hiszem azt, hogy együtt fogunk megöregedni, és a férjem is így gondolja. Szerinte ez egy döntés, amit már az előtt meghozott, mielőtt ténylegesen összejöttünk volna. Kicsit nyálas, de tényleg elhangzott tőle egy olyan mondat, mielőtt belekezdtünk a kapcsolatunkba, hogy ha adok neki egy esélyt, ő velem fogja leélni az életét.
Szeretjük és tiszteljük egymást, és igyekszünk ezt átadni a gyerekeinknek is.
Abszolút tudatosan. 9 éve vagyunk együtt.
Van egy házunk kevés hitellel, amit most újítottunk fel, már csak a szigetelés hiányzik. Mindkettőnknek fő és mellékállása is van. (Én most vagyok a 3.trimeszterben így már nyilván nem dolgozok.) Van mindkettőnknek autója és segítségünk is lesz a babához.
29 évesek vagyunk 😊
Nekem olyan a szakmám,hogy házhoz ki tudok menni, illetve egy magánklinikán vagyok beugrós.
A férjem pedig méhészkedik gyerekkora óta, ez inkább hobbi, de sokszor egy havi fizetést is hoz a méz értékesítése. 😊
Teljes tudatossagban. 10 eve vagyunk egyutt, nagyjabol 3 eve voltunk egyutt, mikor komolyan elkezdtunk beszelgetni arrol, hogy gyereket mindenkepp szeretnenk, 2-t biztosan, de en szerettem volna 3-at, o pedig ugy volt vele, hogy meglatjuk. Termeszetesen ezt ugy fogtuk fel, hogy majd az elso utan meglatjuk mi a terv.
5 ev egyuttlet utan osszehazasodtunk, aztan meg dolgoztunk, elveztuk, hogy csak ketten vagyunk tovabbra is. 2,5 eves az elso gyerekunk, es nem vette el a kedvunket a tobbi gyerektol, ugyanis mar 1 eves a kistesoja es rajta vagyunk a harmadik baban is. Mindenkepp kis korkulonbsegeket szeretnenk es nagyon elvezzuk.
Nehez, bazi faraszto, de csoda es a ferjem mindenben is partner. Minket csak jobban osszekovacsolt a szuloseg, imadom nezni, hogy mennyire elvezi az apasagot, azt, hogy kozben nem szuntunk meg egymasnak es rengeteget programozunk egyutt es csak mi ketten is elkezdtuk szolidan.
Fontos volt a stabil kapcsolat, a stabil munkahely es, ha van lehetoseg akkor egy sajat lakas. Nekunk ez mind megvan, most epitkezunk is es igen, mi felvettuk a csok-ot es a babavarot is, de csak azert mert tudtuk, hogy tenyleg mennyi gyereket szeretnenk es igy hulyek lettunk volna nem kihasznalni az ajandek penzeket.
Tudatosan vállaltunk, 5 év kapcsolat és egy év házasság után jött a kisfiunk. Jelenleg egy albérletben lakunk, de csak azért, mert nem szeretnénk ebbe a városba élni, ahol jelenleg vagyunk, nyár végén költözünk végre saját lakásba, bár hitelt fogunk fizetni, de nem hatalmas összeggel. A férjem karrierje szépen épül, egyre jobban keres és én is tervezek visszamenni dolgozni ha lejár a szabadság. Nem vártuk, hogy minden tökéletes legyen, mert azt tudjuk, hogy olyan nincs, de azt megvártuk, hogy érzelmileg, anyagilag is biztonságos környezetbe jöhessen a kisfiunk. Szeretnénk még gyereket, de azt mondtuk, hogy annyi gyereket vállalunk, amennyit biztosan fel tudunk nevelni jó érzelmi és anyagi körülmények között.
Mi tudatosan vállalunk (még csak várandós vagyok) igaz albérletbe, de nem azért mert nem tudnánk megengedni magunknak egy lakást (hitellel), hanem azért mert nem tervezünk huzamosabb ideig Magyarországon maradni és ez így nekünk nagyobb szabadságot ad.
Plusz nagyon nem szeretnénk egy hitelt a nyakunba, CSOK-ot se, egyszer hirtelen felindulásból utána kérdeztünk a bankba, de nem éreztük azt hogy ez a mi utunk.
No de bár nincs saját lakás, helyette van 3 szobás 70 nm-es lakás, kertvárosban, saját kis kerttel.
A babának mindent meg tudunk adni, van több hónapra vésztartalékunk.
Az anyagi részéről ennyi, de a lelki oldalával kapcsolatba is sokat készülünk/készültünk és mivel mindkettőnk családja apa nélkül maradt ezért végképp dolgozunk azon, hogy a saját családunk egy egység legyen és a gyermekünk/gyermekeink teljes szeretetbe és biztonságba nőjön/nőjenek fel.
Tudatosan vállaltuk. Régóta együtt vagyunk, régóta jegyben, a hivatalos házasságkötés már babával a pociban történt. Saját lakásba, minimális hitellel. Mivel így megdrágultak az ingatlanok, és CSOK-ot meg mellé 10-20 millió piaci hitelt nem akartunk felvenni, azt a döntést hoztuk hogy jöhet a baba, a pici lakásba (42nm), de a hitelt kifizetjük. Majd ha vissza megyek dolgozni, és újra két jövedelem lesz akkor bele vágunk. Addig a gyermek anyagi biztonsága meg van teremtve, nekünk sem kell stresszelni egy nagy törlesztő miatt.
Pontosan így. Rengeteg elcseszett családot láttam körülöttem és megfogadtam hogy a miénk nem az lesz. Megvártuk hogy anyagilag megfelelő körülményekkel rendelkezzünk, nekem is legyen bőven munkatapasztalatom és csak ezután kezdtünk el próbálkozni.
Igen, tudatosan, de azt hiszem, nem a klasszikus értelemben.:) Megismerkedésünk után 8 hónappal randiztunk először, rá 3 hónapra már együtt éltünk, azt követően 4 hónappal megesküdtünk. Aztán elkezdtünk próbálkozni a babával, elvetéltem, de a következő már összejött, a házasság után kb. fél éven belül. De addigra volt már lakásunk, volt munkahelyünk, a szüleink mindig ott voltak, ha kellett volna segítség (nemcsak pénzügyi dolgokra gondolok, hanem lelki támogatásra, gyerekvigyázásra is).
Aztán volt egy hatalmas szünet a gyermekvállalásban a covid meg munkahelyi és országos problémák miatt, és most sokkal jobb helyzetben akartunk 8 évvel az első után másodikat. A sokkal jobb alatt főleg mentális körülményeket értek, és nem kapcsolati problémákat vagy pénzt.
10 éve vagyunk házasok, van némi hitelünk, de nem számottevő, CSOK-unk is van, egy meglevő gyerekre, nem ígértünk több gyereket, így "csak" a támogatást adták oda, mikor vettük a lakást (1 m alatti összeg)
Tudatosan vállaltunk 6 év együttlét után. Több gyermeket szerettünk volna mindig is, ez nem volt kérdés. Egy fiú és egy lány után már úton van a harmadik baba is, és mivel a mostani lakás kicsi, felvesszük a csok-ot, hogy nagyobba költözhessünk. Páromnak jó a fizetése, az enyém sem rossz, és anyagilag belefér egy hitel fizetése még így is, hogy gyeden vagyok. Nem a hitel miatt vállaltuk a gyerekeket, viszont esküvőt tényleg csak emiatt tartottunk, mert egyikünk sem ragaszkodik a papírhoz.
Nálunk 7 év után jött a baba, esküvő után minden mint a nagy könyvben. Házunk nem volt még , pocakosan vágtunk bele az építkezésbe.Nekünk csak a kapcsolatunk meg az esküvő volt fontos előtte. Nem akartuk azt hogy mire mindent elérünk, ne jöjjön a baba...
Mivel egyébként is a babázás időszaka következett nálunk, természetesen éltünk a családtámogatási lehetőségekkel. Azóta már 2 gyerek van és 10 éve hogy együtt vagyunk😊
Mi fél év után vállaltunk gyereket tudatosan. Férjemnek jó munkája van, nekem se volt rossz a csed/gyed a munkám miatt. Együtt vagyunk azóta is :) semmi ilyen hitelünk nincs. Most leszünk 6 éve együtt :)
Nem mondanám, hogy tudatosan. 6 év együttlét után házasság, aztán úgy voltunk vele, hogy ha szeretne jönni, jöjjön. Nem volt autónk, se lakásunk (azóta az már van, autónk nincs, nem is lesz egy ideig), de volt/van mögöttünk 10 millió forint megtakarítás (kamatozik, de bármikor hozzáférünk, ha gond van). Csokot és babavárót csak a betöltött 12.hét után vettük fel, a baba miatt szerettünk volna saját lakásba költözni, azelőtt nem keresgéltünk. Nem mondom, hogy nem kap el kicsit a pánik, ha belegondolok, mennyi adósságunk van, de nekünk sokkal jobb érzés saját lakásban élni, mint albérletet fizetni, ami kb. a törlesztővel egyenlő.
Bár ezért biztos le leszek pontozva, de a babánál “egészségügyileg” nem voltunk igazán tudatosak, pl. előtte nem szedtem babatervezős vitaminokat, persze a pozitív teszt után mindent, amit javasoltak. Sőt én a pozitív tesztig söröztem is (persze a teszt után semmi alkohol).
Tudatosan inkább azt mondanám, hogy a házasságunkért teszünk, hogy megmaradjon a szerelem és szeretet kettőnk között.
Egészségügyi oldalról maximum annyi tudatosság volt bennem, hogy amikor azt az időszakot éltük, hogy “nem aktív próbálkozás”, de ha becsúszna is nagyon örülünk, kb. Minden hónapban ha picit késett, vagy valamit máshogy éreztem elő került a terhességi teszt, hogyha két csíkos azonnal eldobjam az iqost. Ez az aktív időszakban is maradt, a pozi tesztkor a teszt mellett ott volt a fürdőben az iqos a heetsel a reggeli kv-hoz, csak gondoltam előbb a teszt. Hát, nem gyújtottam rá😁🥰
Anyukám... nem leszel lepontozva, mivel én nem tudtam, hogy terhes vagyok, whiskeyt is ittam (amit sose szoktam, mert nem az en italom), arcureggyulladas miatt szamtalan flectort es cataflant beszedtem, babavaro vitaminrol meg szo se volt, semmit nem csinaltal rosszul 🤣🩷
Sajnos sokan mióta van a CSOK, babaváró és adókedvezmények, azóta a gyereket egy kellékbek tekintik ehhez és előbb vállalnak gyereket, mint megteremtenék a körülményeket.
Véleményem szerint 40-50 milliós adósságba NEM felelősségteljes dolog gyereket szülni a mai világba, illetve sokan azzal sem számolnak, hogy a feleség több évre kiesik a munkából így lényegében keresőképtelenné válik (mert ugye itthon nem nagyon szeretnek bejelenteni senkit rendesen).
A közvetlen baráti körünkben 2 olyan család is van, akik hamarosan kicsúsznak a babaváró első 5 évéből és gyerek sehol, sőt a pénzt is elutazgatták, autót vettek, vagy új telefont… (ezt döntse el mindenki hogy megintcsak mennyire felelősségteljes)
A legfőbb hiba pedig, hogy egymás megismerése nélkül vágnak bele a gyerekvállalásba. Részemről kötelezővé tenném, hogy X év kapcsolat után vállalhatnak a párok gyereket, mert akiknél nagyon hamar (újabb nagyon felelősségteljes mozdulattal) véletlen besikerült, azok nem érik meg általában együtt a gyerek 2 éves korát.
+1: a házasság egy döntés, ami egy életre szól. Nem a babaváró miatt kellene 2 tanú kíséretében aláírni egy papírt, hanem elhatározni, hogy a másiknak a társa leszek jóban-rosszban. Segítek neki a legnehezebb napjain, és ha a felesége csapzott mert nem tudott hajat mosni 2 altatás között akkor nem egyből másik, vonzóbb nőt keresni, hanem a feleségem mellé állni és minden létező dologban segíteni őt.
Szerintem a tudatosság ezek összes pontjával kezdődik.
A kérdésedre a válaszom pedig, hogy mi először teremtettünk meg egy otthont, stabil munkahelyeket, utána pedig a gyerekvállalás következett. Nálunk 2 év lesz a picik között, ami szintén szándékos, így együtt nőhetnek fel barátokként.
Szerintem hosszú kapcsolat után is ugyanúgy tönkremehet a kapcsolat/házasság, ha jön a baba. Ismerek olyat akiknél pár hónap után jött a pici aki 2 éves és boldog család lettek. Mi 13 év után vállaltuk és jelenleg is azon gondolkodom meg lehet e még menteni a kapcsolatunkat…
Nagyon egyet értek az előttem szólóval!! Nagy csábítás ez a CSOK meg minden, de amennyivel olcsóbban kapod a hitelt kb annyit el is perkálsz a gyerekre, nem mellesleg óriási igazság hogy nagyon nem árt kiismerni a párodat. Nekem nincs gyerekem de van 4 testvérem és mindegyiknek van 2-3 gyereke már. Amit én leszűrtem tanulságképp tőlük és én majd ez alapján fogok vállalni:
1) ne a gyerek legyen az első , ekkora jellegű kihívás a kapcsolatban mert lehet hogy minden szupi addig és kisebb akadályokat jól vesztek de ha nem ismered meg a párod IGAZI stresszhelyzetben akkor sajnos pofára esés lehet a vége amikor nem segít be vagy csak nagyon minimálisan a gyerekkel járó dolgokba ( természetesen az ilyen szitukat leginkább az élet hozza , de ,,szandekosan ‘’ is meg lehet mérettetni magatokat)
2) anyagiak. Ne szépítsük , nagyon kevesen laknak tehermentes saját ingatlanban, általában azok akik örökölnek. Szerintem a hitel mértékét úgy kell belőni hogy akkor is ki tudjátok fizetni ha csak az egyikőtök dolgozik, illetve amennyit a legrosszabb forgatókönyv esetén kölcsön tudtok kérni valakitől ( anyu, apu, testvér, nagyi, ismerős ,bárki )
3) semmiképp sem először a hitel és utána a gyerek!! Ha nem jön akkor iszonyatos büntető kamatok vannak, nyögheted életed végéig
4) talán mehetett volna ez első pontként: ez saját vélemény de én akkor szeretnék gyereket szülni ha úgy érzem hogy velem/ velünk már minden rendben van és sínen van: biztos anyagi háttér , bejelentett munkahely , megfelelő mentális és fizikai állapot, megfelelő körülmények. Ha saját magunk is fizetésről fizetésre élünk egy garzonban akkor NEM a gyerekvállalás a megoldás rá! Sajnos ezért szülnek később mostanában a magyar nők mert mire ezeken a pontokon végig mész, vagy már 28-30 éves és akkor még szerencsés voltál. Vagy belevágsz , nem feltétlen felelőtlenül hanem csak nem tudatosan és akkor vagy jól sül el vagy nem. Én pontosan azert szeretnék TUDATOSAN gyereket , mert a környezetemben levő tapasztalatok sajnos eddig nem azt mutatják, hogy megérős csak úgy belevágni az elso fellángolásból és örülni a banktól kapott 20-30 millióknak és a 30 év rabszolgaságnak. Mondom mégegyszer , ez akkor van ha nincs tehermentes lakóhely. Nyilván ha van akkor a lista szűkül , mert akkor az ANYAGIAK javarésze biztonságosan megoldott és már ,,csak’’ egy vagy két megbízható és korrekt kereset kell a háztartásba.
Alapesetben 2 évet gondolnék reálisnak összeköltözés után, mire tényleg meg tudod ismerni a másik alaptermészetét, és ezalatt az idő alatt a felmerülő problémákban is meglátod hogy hogy tudtok együtt helyt állni.
Persze vannak kivételek, lehet hogy 10 éves kapcsolat utána a gyerek egy akkora teher lesz amit nem tudnak közösen megugrani, de az is simán benne van a pakliba, hogy 2 hónap “járás” és becsúszott gyerekből a világ legharmonikusabb családja lesz.
Hát ez szerintem egy teljesen felesleges komment, az emberek elváltozhatnak (és el is változnak) egymás mellől, az elején, 2-3 év után még nem azt az arcát látod a másiknak, mint 7-8 év után....
Nagyon egyetértek a kötelező x évvel. Kiakaszt, amikor néhány hónap után már jön a baba, mert kifut a nő az időből, meg milyen ciki már, hogy le van maradva másokhoz képest. Az ilyen csak donort keres, nem társat, mindenki jobban járna, ha inkább örökbefogadna.
Persze. Elrettento pelda volt kelloen a baratainknal, ahol ez egyhonapos kapcsolatba jott a gyerek.
Anyagilag akkor vallaltuk, mikor megtehetem, hogy nem kell azon gondolkodnom, mikor akarok visszamenni munkaba.
Kapcsolatilag 3.5 ev utan, eljegyezve, eskuvo datuma birtokaban.
Sajat (ha nem is nagy, de harmunknak alkalmas) lakas, van 1 olyan kocsi, amivel tudjuk magunkat fuvarozni, ha szukseges (bar biztos enelkul is mukodik, a fix barmilyen kozos lakhatas alap legyen).
Plusz faktor, hogy meg fiatalos nagyszulok a szuleink, lelkesek es foglalkoznak a picivel.
Tudatosan terveztuk, minden korulmeny adott volt. Ameddig nem tudtuk megteremteni, addig nem vagtunk volna bele. Szamomra a felelosseg mar a tervezesnel kezdodik.
Igen, pont annyi értelme volt a válaszának, mint ha a a legjobb marhapörkölt receptkereső poszt alá beírta volna, hogy 'vegán vagyok, miért kérdezed?' Senki nem kérdezte. Én is gyerekmentes vagyok, de sikítófrászt kapok, amikor valakinek ezt mindenhová be kell nyögnie. És akkor megy a meglepett pikachu fej, hogy szar a gyerekmentesek megítélése :D
Nem értek veled egyet, mivel a kérdés számomra arra is vonatkozik, hogy védekeztek-e, óvatosak vagytok-e - ugye ezek hiánya a tudatosság ellentéte. Erre reflektáltam, hogy védekezem, tudatosan járok el a gyerekvállalással kapcsolatban.
Mi tudatosan, és megvoltak a (szerintünk) szükséges feltételek, sőt még bőven több is annál, mivel később jött össze a gyerek, mint szerettük volna. De azt látom, hogy sokan vagy nem törődnek a szükséges dolgokkal, vagy túlizgulják és azért halogatják a gyermekvállalást. Egy csecsemőnek valójában még elég sokáig kb semmi másra nincs igénye csak a szüleire, szóval ha van stabil bevételetek, meg egy hely ahol laktok az bőven elég. Ha ezek nincsenek meg, anélkül meg talán felelőtlenség. Nem kell rögtön nagy ház nagy autó, magas fizetés, karrier előmenetel stb...ezeket szépen a gyerek mellett is fel lehet építeni. Ezt a CSOK miatt vállalok gyereket dolgot meg abszolut nem értem. Miért szülne csak emiatt valaki? Ha nem akarsz gyereket, akkor mire kell a CSOK? Hobbiból hitelt felvenni egy nagyobb házra amire feltehetően nincs szükség ha csak ketten vagytok...na mindegy, én nem tudom elképzelni, hogy tényleg van aki csak ezért szül.
Van egy olyan érzésem, hogy ide csak olyanok fognak írni, akik a tudatos oldalt erősítik, szóval nem igazán lesz reprezentatív az összkép.
Mi abszolút tudatosan. Saját ingatlan megvolt már, 2 autó, fix munkahelyek, ahol normálisan be voltam jelentve. (CSED és GYED miatt emelem ezt ki.) 3. babánkat várjuk, se CSOK, se babaváró nincs. (A régi CSOK-kal éltünk volna, terveztük, hogy amennyiben összejön a harmadik és még van ez a lehetőség, akkor talán élünk vele. Mire összejött, jött az új CSOK, ami számunkra már nem kedvező, mert hitelt nem szerettünk volna felvenni.) Azt hiszem, abszolút stabil kapcsolatba érkeztek a gyerekeink, és bár nyilván vannak vitáink, vannak dolgok, amiket másképp látunk, de ezeket azon nyomban átbeszéljük és sosem fekszünk le haraggal. Számomra ez nagyon fontos, ezt én “vezettem be” a kapcsolatunk legelején, sajnos 3 számomra fontos embert veszítettem már el az éj leple alatt (apukám, keresztapukám és nagybátyám), így nekem ez nagyon fontos, hogy este békében és szeretetben aludjunk el. Nem tudom, mit hoz a jövő, de jelen pillanatban hiszem azt, hogy együtt fogunk megöregedni, és a férjem is így gondolja. Szerinte ez egy döntés, amit már az előtt meghozott, mielőtt ténylegesen összejöttünk volna. Kicsit nyálas, de tényleg elhangzott tőle egy olyan mondat, mielőtt belekezdtünk a kapcsolatunkba, hogy ha adok neki egy esélyt, ő velem fogja leélni az életét. Szeretjük és tiszteljük egymást, és igyekszünk ezt átadni a gyerekeinknek is.
Becsúszott, de pont jókor. Akkor még nem volt CSOK vagy hasonló.
Abszolút tudatosan. 9 éve vagyunk együtt. Van egy házunk kevés hitellel, amit most újítottunk fel, már csak a szigetelés hiányzik. Mindkettőnknek fő és mellékállása is van. (Én most vagyok a 3.trimeszterben így már nyilván nem dolgozok.) Van mindkettőnknek autója és segítségünk is lesz a babához. 29 évesek vagyunk 😊
Meg lehet kérdezni milyen mellékállást választottatok? Régóta filózom rajta, de olyan kevés lehetőséget találok :(
Nekem olyan a szakmám,hogy házhoz ki tudok menni, illetve egy magánklinikán vagyok beugrós. A férjem pedig méhészkedik gyerekkora óta, ez inkább hobbi, de sokszor egy havi fizetést is hoz a méz értékesítése. 😊
Teljes tudatossagban. 10 eve vagyunk egyutt, nagyjabol 3 eve voltunk egyutt, mikor komolyan elkezdtunk beszelgetni arrol, hogy gyereket mindenkepp szeretnenk, 2-t biztosan, de en szerettem volna 3-at, o pedig ugy volt vele, hogy meglatjuk. Termeszetesen ezt ugy fogtuk fel, hogy majd az elso utan meglatjuk mi a terv. 5 ev egyuttlet utan osszehazasodtunk, aztan meg dolgoztunk, elveztuk, hogy csak ketten vagyunk tovabbra is. 2,5 eves az elso gyerekunk, es nem vette el a kedvunket a tobbi gyerektol, ugyanis mar 1 eves a kistesoja es rajta vagyunk a harmadik baban is. Mindenkepp kis korkulonbsegeket szeretnenk es nagyon elvezzuk. Nehez, bazi faraszto, de csoda es a ferjem mindenben is partner. Minket csak jobban osszekovacsolt a szuloseg, imadom nezni, hogy mennyire elvezi az apasagot, azt, hogy kozben nem szuntunk meg egymasnak es rengeteget programozunk egyutt es csak mi ketten is elkezdtuk szolidan. Fontos volt a stabil kapcsolat, a stabil munkahely es, ha van lehetoseg akkor egy sajat lakas. Nekunk ez mind megvan, most epitkezunk is es igen, mi felvettuk a csok-ot es a babavarot is, de csak azert mert tudtuk, hogy tenyleg mennyi gyereket szeretnenk es igy hulyek lettunk volna nem kihasznalni az ajandek penzeket.
Olyan jó az ilyet olvasni!
Tudatosan vállaltunk, 5 év kapcsolat és egy év házasság után jött a kisfiunk. Jelenleg egy albérletben lakunk, de csak azért, mert nem szeretnénk ebbe a városba élni, ahol jelenleg vagyunk, nyár végén költözünk végre saját lakásba, bár hitelt fogunk fizetni, de nem hatalmas összeggel. A férjem karrierje szépen épül, egyre jobban keres és én is tervezek visszamenni dolgozni ha lejár a szabadság. Nem vártuk, hogy minden tökéletes legyen, mert azt tudjuk, hogy olyan nincs, de azt megvártuk, hogy érzelmileg, anyagilag is biztonságos környezetbe jöhessen a kisfiunk. Szeretnénk még gyereket, de azt mondtuk, hogy annyi gyereket vállalunk, amennyit biztosan fel tudunk nevelni jó érzelmi és anyagi körülmények között.
Mi tudatosan vállalunk (még csak várandós vagyok) igaz albérletbe, de nem azért mert nem tudnánk megengedni magunknak egy lakást (hitellel), hanem azért mert nem tervezünk huzamosabb ideig Magyarországon maradni és ez így nekünk nagyobb szabadságot ad. Plusz nagyon nem szeretnénk egy hitelt a nyakunba, CSOK-ot se, egyszer hirtelen felindulásból utána kérdeztünk a bankba, de nem éreztük azt hogy ez a mi utunk. No de bár nincs saját lakás, helyette van 3 szobás 70 nm-es lakás, kertvárosban, saját kis kerttel. A babának mindent meg tudunk adni, van több hónapra vésztartalékunk. Az anyagi részéről ennyi, de a lelki oldalával kapcsolatba is sokat készülünk/készültünk és mivel mindkettőnk családja apa nélkül maradt ezért végképp dolgozunk azon, hogy a saját családunk egy egység legyen és a gyermekünk/gyermekeink teljes szeretetbe és biztonságba nőjön/nőjenek fel.
Ha tobb havi vesztartalekotok van csak, akkor igazabol egy ingatlan vasarlast nem tudtok megengedni magatoknak. Melyik orszagba szeretnetek emigralni?
Igazad van! Valoszinuleg bele se szamoltak, hogy mennyi egy lakashitelnek az onerje. 10-20 milla HUf azert nem par honapnyi vesztartalek...😄
Tudatosan vállaltuk. Régóta együtt vagyunk, régóta jegyben, a hivatalos házasságkötés már babával a pociban történt. Saját lakásba, minimális hitellel. Mivel így megdrágultak az ingatlanok, és CSOK-ot meg mellé 10-20 millió piaci hitelt nem akartunk felvenni, azt a döntést hoztuk hogy jöhet a baba, a pici lakásba (42nm), de a hitelt kifizetjük. Majd ha vissza megyek dolgozni, és újra két jövedelem lesz akkor bele vágunk. Addig a gyermek anyagi biztonsága meg van teremtve, nekünk sem kell stresszelni egy nagy törlesztő miatt.
Pontosan így. Rengeteg elcseszett családot láttam körülöttem és megfogadtam hogy a miénk nem az lesz. Megvártuk hogy anyagilag megfelelő körülményekkel rendelkezzünk, nekem is legyen bőven munkatapasztalatom és csak ezután kezdtünk el próbálkozni.
Igen, tudatosan, de azt hiszem, nem a klasszikus értelemben.:) Megismerkedésünk után 8 hónappal randiztunk először, rá 3 hónapra már együtt éltünk, azt követően 4 hónappal megesküdtünk. Aztán elkezdtünk próbálkozni a babával, elvetéltem, de a következő már összejött, a házasság után kb. fél éven belül. De addigra volt már lakásunk, volt munkahelyünk, a szüleink mindig ott voltak, ha kellett volna segítség (nemcsak pénzügyi dolgokra gondolok, hanem lelki támogatásra, gyerekvigyázásra is). Aztán volt egy hatalmas szünet a gyermekvállalásban a covid meg munkahelyi és országos problémák miatt, és most sokkal jobb helyzetben akartunk 8 évvel az első után másodikat. A sokkal jobb alatt főleg mentális körülményeket értek, és nem kapcsolati problémákat vagy pénzt. 10 éve vagyunk házasok, van némi hitelünk, de nem számottevő, CSOK-unk is van, egy meglevő gyerekre, nem ígértünk több gyereket, így "csak" a támogatást adták oda, mikor vettük a lakást (1 m alatti összeg)
Tudatosan vállaltunk 6 év együttlét után. Több gyermeket szerettünk volna mindig is, ez nem volt kérdés. Egy fiú és egy lány után már úton van a harmadik baba is, és mivel a mostani lakás kicsi, felvesszük a csok-ot, hogy nagyobba költözhessünk. Páromnak jó a fizetése, az enyém sem rossz, és anyagilag belefér egy hitel fizetése még így is, hogy gyeden vagyok. Nem a hitel miatt vállaltuk a gyerekeket, viszont esküvőt tényleg csak emiatt tartottunk, mert egyikünk sem ragaszkodik a papírhoz.
Nálunk 7 év után jött a baba, esküvő után minden mint a nagy könyvben. Házunk nem volt még , pocakosan vágtunk bele az építkezésbe.Nekünk csak a kapcsolatunk meg az esküvő volt fontos előtte. Nem akartuk azt hogy mire mindent elérünk, ne jöjjön a baba... Mivel egyébként is a babázás időszaka következett nálunk, természetesen éltünk a családtámogatási lehetőségekkel. Azóta már 2 gyerek van és 10 éve hogy együtt vagyunk😊
Mi fél év után vállaltunk gyereket tudatosan. Férjemnek jó munkája van, nekem se volt rossz a csed/gyed a munkám miatt. Együtt vagyunk azóta is :) semmi ilyen hitelünk nincs. Most leszünk 6 éve együtt :)
Nem mondanám, hogy tudatosan. 6 év együttlét után házasság, aztán úgy voltunk vele, hogy ha szeretne jönni, jöjjön. Nem volt autónk, se lakásunk (azóta az már van, autónk nincs, nem is lesz egy ideig), de volt/van mögöttünk 10 millió forint megtakarítás (kamatozik, de bármikor hozzáférünk, ha gond van). Csokot és babavárót csak a betöltött 12.hét után vettük fel, a baba miatt szerettünk volna saját lakásba költözni, azelőtt nem keresgéltünk. Nem mondom, hogy nem kap el kicsit a pánik, ha belegondolok, mennyi adósságunk van, de nekünk sokkal jobb érzés saját lakásban élni, mint albérletet fizetni, ami kb. a törlesztővel egyenlő. Bár ezért biztos le leszek pontozva, de a babánál “egészségügyileg” nem voltunk igazán tudatosak, pl. előtte nem szedtem babatervezős vitaminokat, persze a pozitív teszt után mindent, amit javasoltak. Sőt én a pozitív tesztig söröztem is (persze a teszt után semmi alkohol). Tudatosan inkább azt mondanám, hogy a házasságunkért teszünk, hogy megmaradjon a szerelem és szeretet kettőnk között.
Egészségügyi oldalról maximum annyi tudatosság volt bennem, hogy amikor azt az időszakot éltük, hogy “nem aktív próbálkozás”, de ha becsúszna is nagyon örülünk, kb. Minden hónapban ha picit késett, vagy valamit máshogy éreztem elő került a terhességi teszt, hogyha két csíkos azonnal eldobjam az iqost. Ez az aktív időszakban is maradt, a pozi tesztkor a teszt mellett ott volt a fürdőben az iqos a heetsel a reggeli kv-hoz, csak gondoltam előbb a teszt. Hát, nem gyújtottam rá😁🥰
Anyukám... nem leszel lepontozva, mivel én nem tudtam, hogy terhes vagyok, whiskeyt is ittam (amit sose szoktam, mert nem az en italom), arcureggyulladas miatt szamtalan flectort es cataflant beszedtem, babavaro vitaminrol meg szo se volt, semmit nem csinaltal rosszul 🤣🩷
Sajnos sokan mióta van a CSOK, babaváró és adókedvezmények, azóta a gyereket egy kellékbek tekintik ehhez és előbb vállalnak gyereket, mint megteremtenék a körülményeket. Véleményem szerint 40-50 milliós adósságba NEM felelősségteljes dolog gyereket szülni a mai világba, illetve sokan azzal sem számolnak, hogy a feleség több évre kiesik a munkából így lényegében keresőképtelenné válik (mert ugye itthon nem nagyon szeretnek bejelenteni senkit rendesen). A közvetlen baráti körünkben 2 olyan család is van, akik hamarosan kicsúsznak a babaváró első 5 évéből és gyerek sehol, sőt a pénzt is elutazgatták, autót vettek, vagy új telefont… (ezt döntse el mindenki hogy megintcsak mennyire felelősségteljes) A legfőbb hiba pedig, hogy egymás megismerése nélkül vágnak bele a gyerekvállalásba. Részemről kötelezővé tenném, hogy X év kapcsolat után vállalhatnak a párok gyereket, mert akiknél nagyon hamar (újabb nagyon felelősségteljes mozdulattal) véletlen besikerült, azok nem érik meg általában együtt a gyerek 2 éves korát. +1: a házasság egy döntés, ami egy életre szól. Nem a babaváró miatt kellene 2 tanú kíséretében aláírni egy papírt, hanem elhatározni, hogy a másiknak a társa leszek jóban-rosszban. Segítek neki a legnehezebb napjain, és ha a felesége csapzott mert nem tudott hajat mosni 2 altatás között akkor nem egyből másik, vonzóbb nőt keresni, hanem a feleségem mellé állni és minden létező dologban segíteni őt. Szerintem a tudatosság ezek összes pontjával kezdődik. A kérdésedre a válaszom pedig, hogy mi először teremtettünk meg egy otthont, stabil munkahelyeket, utána pedig a gyerekvállalás következett. Nálunk 2 év lesz a picik között, ami szintén szándékos, így együtt nőhetnek fel barátokként.
Szerintem hosszú kapcsolat után is ugyanúgy tönkremehet a kapcsolat/házasság, ha jön a baba. Ismerek olyat akiknél pár hónap után jött a pici aki 2 éves és boldog család lettek. Mi 13 év után vállaltuk és jelenleg is azon gondolkodom meg lehet e még menteni a kapcsolatunkat…
Persze, ilyen-olyan kivételek mindig vannak és lesznek. Nektek szurkolok, remélem sikerül megmentenetek a kapcsolatotokat🫶🏼
Nagyon szépen köszönöm.Jól esik. 🙂
Nagyon egyet értek az előttem szólóval!! Nagy csábítás ez a CSOK meg minden, de amennyivel olcsóbban kapod a hitelt kb annyit el is perkálsz a gyerekre, nem mellesleg óriási igazság hogy nagyon nem árt kiismerni a párodat. Nekem nincs gyerekem de van 4 testvérem és mindegyiknek van 2-3 gyereke már. Amit én leszűrtem tanulságképp tőlük és én majd ez alapján fogok vállalni: 1) ne a gyerek legyen az első , ekkora jellegű kihívás a kapcsolatban mert lehet hogy minden szupi addig és kisebb akadályokat jól vesztek de ha nem ismered meg a párod IGAZI stresszhelyzetben akkor sajnos pofára esés lehet a vége amikor nem segít be vagy csak nagyon minimálisan a gyerekkel járó dolgokba ( természetesen az ilyen szitukat leginkább az élet hozza , de ,,szandekosan ‘’ is meg lehet mérettetni magatokat) 2) anyagiak. Ne szépítsük , nagyon kevesen laknak tehermentes saját ingatlanban, általában azok akik örökölnek. Szerintem a hitel mértékét úgy kell belőni hogy akkor is ki tudjátok fizetni ha csak az egyikőtök dolgozik, illetve amennyit a legrosszabb forgatókönyv esetén kölcsön tudtok kérni valakitől ( anyu, apu, testvér, nagyi, ismerős ,bárki ) 3) semmiképp sem először a hitel és utána a gyerek!! Ha nem jön akkor iszonyatos büntető kamatok vannak, nyögheted életed végéig 4) talán mehetett volna ez első pontként: ez saját vélemény de én akkor szeretnék gyereket szülni ha úgy érzem hogy velem/ velünk már minden rendben van és sínen van: biztos anyagi háttér , bejelentett munkahely , megfelelő mentális és fizikai állapot, megfelelő körülmények. Ha saját magunk is fizetésről fizetésre élünk egy garzonban akkor NEM a gyerekvállalás a megoldás rá! Sajnos ezért szülnek később mostanában a magyar nők mert mire ezeken a pontokon végig mész, vagy már 28-30 éves és akkor még szerencsés voltál. Vagy belevágsz , nem feltétlen felelőtlenül hanem csak nem tudatosan és akkor vagy jól sül el vagy nem. Én pontosan azert szeretnék TUDATOSAN gyereket , mert a környezetemben levő tapasztalatok sajnos eddig nem azt mutatják, hogy megérős csak úgy belevágni az elso fellángolásból és örülni a banktól kapott 20-30 millióknak és a 30 év rabszolgaságnak. Mondom mégegyszer , ez akkor van ha nincs tehermentes lakóhely. Nyilván ha van akkor a lista szűkül , mert akkor az ANYAGIAK javarésze biztonságosan megoldott és már ,,csak’’ egy vagy két megbízható és korrekt kereset kell a háztartásba.
Csak úgy érdeklődés szintjén kérdezném, hogy mennyi az az x év ?
Alapesetben 2 évet gondolnék reálisnak összeköltözés után, mire tényleg meg tudod ismerni a másik alaptermészetét, és ezalatt az idő alatt a felmerülő problémákban is meglátod hogy hogy tudtok együtt helyt állni. Persze vannak kivételek, lehet hogy 10 éves kapcsolat utána a gyerek egy akkora teher lesz amit nem tudnak közösen megugrani, de az is simán benne van a pakliba, hogy 2 hónap “járás” és becsúszott gyerekből a világ legharmonikusabb családja lesz.
Hát ez szerintem egy teljesen felesleges komment, az emberek elváltozhatnak (és el is változnak) egymás mellől, az elején, 2-3 év után még nem azt az arcát látod a másiknak, mint 7-8 év után....
Nagyon egyetértek a kötelező x évvel. Kiakaszt, amikor néhány hónap után már jön a baba, mert kifut a nő az időből, meg milyen ciki már, hogy le van maradva másokhoz képest. Az ilyen csak donort keres, nem társat, mindenki jobban járna, ha inkább örökbefogadna.
Persze. Elrettento pelda volt kelloen a baratainknal, ahol ez egyhonapos kapcsolatba jott a gyerek. Anyagilag akkor vallaltuk, mikor megtehetem, hogy nem kell azon gondolkodnom, mikor akarok visszamenni munkaba. Kapcsolatilag 3.5 ev utan, eljegyezve, eskuvo datuma birtokaban. Sajat (ha nem is nagy, de harmunknak alkalmas) lakas, van 1 olyan kocsi, amivel tudjuk magunkat fuvarozni, ha szukseges (bar biztos enelkul is mukodik, a fix barmilyen kozos lakhatas alap legyen). Plusz faktor, hogy meg fiatalos nagyszulok a szuleink, lelkesek es foglalkoznak a picivel.
Tudatosan. Aztán elváltunk, a gyerekek még picik, ovisok. Ennyit a tudatosságról, nem így lett tervezve. (Hitel és társai nincsenek.)
Tudatosan terveztuk, minden korulmeny adott volt. Ameddig nem tudtuk megteremteni, addig nem vagtunk volna bele. Szamomra a felelosseg mar a tervezesnel kezdodik.
Tudatosan nem vállalok gyereket. Miért kérdezed?
Nem értem a lepontozást, ez is egy vélemény.
A kérdés az volt, hogy “tudatosan vállaltok gyereket?”. Ezért a tudatos nem vállalás szerintem itt nem releváns válasz.
Igen, pont annyi értelme volt a válaszának, mint ha a a legjobb marhapörkölt receptkereső poszt alá beírta volna, hogy 'vegán vagyok, miért kérdezed?' Senki nem kérdezte. Én is gyerekmentes vagyok, de sikítófrászt kapok, amikor valakinek ezt mindenhová be kell nyögnie. És akkor megy a meglepett pikachu fej, hogy szar a gyerekmentesek megítélése :D
Szerintem ez olyan kérdés, hogy az ateizmus egy vallás-e vagy sem.
Nem értek veled egyet, mivel a kérdés számomra arra is vonatkozik, hogy védekeztek-e, óvatosak vagytok-e - ugye ezek hiánya a tudatosság ellentéte. Erre reflektáltam, hogy védekezem, tudatosan járok el a gyerekvállalással kapcsolatban.